üdv ágyikó!

Itt fekszek az ágyban anyunál, két takaróba bebugyolálva, pizsiben, egy csomó koszos zsepivel körülöttem, és a sorozataim legújabb részeivel. Az utóbbi pár napban olyan szinten fejlődött tovább a kis megfázásom, hogy asszem, már lázam is van. A fejem majd szétesik, annyira fáj, a torkom ég, az egész arcom tele van dzsuvával, nem kapok levegőt, az orrom el van dugulva.. fantasztikus érzés, tényleg. Ősszel mindig beteg leszek. De tényleg. Nem volt még olyan év, amikor nem voltam beteg ősszel. Tavaly viszonylag viszont keveset voltam szarul, nem is emlékszem, mikor voltam utoljára úgy tartósan beteg. A hétvégi program nagyon izgi lesz, holnap estefelé megyek haza (már ha olyan állapotban leszek, mert ha nem, akkor úgy mit maradok, mint a sicc.), vasárnap pedig takarítás-tanulás, délután pedig Daniék jönnek köszönteni engem és Mónikát. Addig, amíg pedig az ágy kényelmes börtönében vagyok, sorozatozással és olvasással fogom elütni az időt. Jelenleg éhezem, anya készíti a vacsit épp, ami hambuci lesz, szóval ja.

megdöbbentő tények

Sokszor van olyan, hogy meglátsz egy embert, és első ránézésre ítélkezel. Ránézel egy srácra, és azt mondod, úristen, ez tuti a menő fajtából való. Mikor meglátod elsőnek dohányozni, miközben arról beszélget, hogy mennyire szokta magát kiütni a bulikban, milyen piákat ivott már (az extrémebb fajtából) és hogy amúgy ő már kipróbálta a jointot is, arra gondolsz, ő csak egy tucat fiú, aki menő próbál lenni, és még élvezi is ezt. Nem gondolnád róla, hogy ez mind csak álca, igazából ez nem ő. Ma elbeszélgettem valakivel, elég komolyan. Elmesélte a problémáját, ami eléggé kikészítette, én pedig annyira elszótlanodtam, hogy csak néztem magam elé, és nem tudtam reagálni. Olyan dolgokról beszélt nekem, amiket el sem tudtam volna róla képzelni. Majdnem sírt is, láttam a könnyeket a szemében. Sosem láttam még fiút sírni, és már komolyan majdnem én is elbőgtem magam, annyira megható volt. Egyszerűen az egész szituáció teljesen meglepett. És bár bántania kéne valaminek vele kapcsolatban, nem tud bántani a dolog, mert láttam rajta, hogy tényleg, teljesen másmilyen. Hamar túlléptünk a komoly beszélgetésen, ez kb. 20-25 perc volt, de addig tényleg úgy éreztem, hogy kicsit megnyílt előttem, és ez nagyon jól esett. Nem is vártam el tőle többen, hiszen szinte idegenek vagyunk. Ő sem ismer engem. Szerintem senki sem. Teljesen, legalább is. És az igazat megvallva, még én sem.

preparing for winter

Az utóbbi időben iszonyatos karácsonyi hangulat tört rám. Irtóra várom a telet. A hó miatt, az ünnepek miatt. Annyira hangulatos az egész, ahogy lépkedsz a hóban (már ha lesz hó, ami ugyebár nem nagyon szokott lenni, max. egy-két napig, aztán elolvad) a nagy kabátodban, sállal, sapkában, kesztyűben, ahogy a barátaidat sunyin megdobod egy-egy hógolyóval. Imádom. Szerintem a hó tökre össze képes hozni az embereket. Megadja azt az alaphangulatot, ami egy sima nyári, vagy tavaszi, vagy őszi napon például nem biztos, hogy meglenne. Akárhány éves vagy, három, vagy hat, esetleg tizenkettő, vagy tizenhat, tizennyolc, harminc, vagy ötven - a hótól izgatott leszel. Jó, persze, vannak kivételek, azok, akik ki nem állhatják a havat, hideget, a mínuszokat, hogy fel kell öltözni, hogy havat kell lapátolni, stb. A karácsony pedig... a legjobb, legszebb ünnep egész évben. Mindig nagyon várom, de tavaly valahogy nem volt meg a hangulatom hozzá. Pedig igazából nem történt semmi olyan, ami miatt szarul kellett volna, hogy érezzem magam. Nem úgy, mint két éve, az a karácsonyom borzalmas volt, mert egész téli szünetben azon stresszeltem, hogy bocsánatot kell kérnem az egyik tanáromtól, amiért nem túl szép dolgokat írtam róla a blogomban. Féltem, hogy fog reagálni, de megoldottam a dolgot, és azóta nem is volt konfliktus. De mindegy, nem ez a lényeg. Hogy mik is jók a karácsonyban? Hát, nézzük csak: karácsonyi dalok, sütés-főzés (ki tudna ellenállni nagyi finom sütijeinek, vagy anya lehengerlő ételeinek?), hó (bár már felsoroltam ugyan, azt hiszem, ez egy fő tényező, anélkül nincs meg az alaphangulat), karácsonyfa, ajándékok (persze, ez nem a legfontosabb. De ne csapjunk be senkit, hisz ki nem szeret ajándékot kapni [na meg persze adni is]), az egész család egybegyűlik (találkozhatsz azokkal is, akikkel már rég nem volt alkalmad dumálni), karácsonyi dekorációk, adventi koszorú, elfogyhatatlan mennyiségű sütemény, még több sütemény, mézeskalács sütés (ez az egyik leghangulatosabb dolog, szerintem. Idén sem hagyom ki, az biztos. Minden évben anyuval közös program szokott lenni, közben karácsonyi dalokat hallgatunk és dumálunk mindenről. És nem, nem tartom egyáltalán cikinek. Miért, kéne?). Az előbb felsoroltakon kívül még ezer és egy jó dolog van a karácsonyban, de mivel eredetileg nem egy ilyen posztnak terveztem ezt, továbblépnék arra a témára, amiért is elkezdtem írni. Hmm, ha beköszönt a hideg, bizony, ahogy azt már említettem, szükségünk van nagykabátra, cipőre, sálra, kesztyűre... Összegyűjtöttem nektek pár cipőt, amit én személy szerint imádok, és valamelyiket meg is akarom kaparintani!

1. Lapos talpú
Az ilyen fajta cipő már tavaly is divat volt, és nagyon tetszett, de nem volt alkalmam beszerezni egyet, így sajnos még mindig csak az álmaimban szerepel. Az a jó benne, hogy igazából mindenhez fel lehet venni.


2. Magassarkú
Ilyen cipőt látok mostanában mindenhol, mondjuk leginkább az interneten, de láttam itthon boltokban is, szóval eldöntöttem, hogy ilyen cipőm lesz. Ez már biztos. Nagyon nagyon tetszik, bár jobban állnának szerintem ha karcsúbb lenne a lábam, de ezt kaptam, úgyhogy ehhez próbálok alkalmazkodni. Ja, és valószínűleg, tuti kitörném a bokám a jeges úton ekkora sarkakkal, úgyhogy valamennyivel kisebb lesz, nem két méteres.




Amit még télig feltétlenül be kell szereznem a cipőn kívül: új sál, sapka, kesztyű, hideg színű körömlakkok (kék, fekete, szürke, stb.), meleg pulcsi (mert ha hiszitek, ha nem, van kemény egy darab pulcsim, azt hordom már egy éve, és elég gáz, amúgy is teljesen megváltozott a stílusom, és ez a pulcsi nem illik ide, na). Ennyi lenne szerintem.

i just came to say hello

Üdvözlök mindenkit a Metróhuzaton. Körülbelüli célja ennek az egész dolognak csupán annyi, hogy megosszak érdekesebb vagy éppen dögunalmas információkat veletek az életemről. Na emellett persze kritika féleségek is lesznek majd, vagy amihez éppen kedvem van. Szóval úgy nagyjából mindenféle összefüggő, nem összefüggő, értelmes, nem értelmes duma, bölcsesség, okosság, hülyeség... Ja. Tudnotok kell, hogy képtelen vagyok közönség előtt blogolni, és hogy már elég régóta egy privát blogban írom életem történéseit, szóval nem fogok veletek mindent megosztani, de 1) gondolom nem is érdekel titeket 2) hozok helyette majd épp elég érdekes cuccot!:)