megdöbbentő tények

Sokszor van olyan, hogy meglátsz egy embert, és első ránézésre ítélkezel. Ránézel egy srácra, és azt mondod, úristen, ez tuti a menő fajtából való. Mikor meglátod elsőnek dohányozni, miközben arról beszélget, hogy mennyire szokta magát kiütni a bulikban, milyen piákat ivott már (az extrémebb fajtából) és hogy amúgy ő már kipróbálta a jointot is, arra gondolsz, ő csak egy tucat fiú, aki menő próbál lenni, és még élvezi is ezt. Nem gondolnád róla, hogy ez mind csak álca, igazából ez nem ő. Ma elbeszélgettem valakivel, elég komolyan. Elmesélte a problémáját, ami eléggé kikészítette, én pedig annyira elszótlanodtam, hogy csak néztem magam elé, és nem tudtam reagálni. Olyan dolgokról beszélt nekem, amiket el sem tudtam volna róla képzelni. Majdnem sírt is, láttam a könnyeket a szemében. Sosem láttam még fiút sírni, és már komolyan majdnem én is elbőgtem magam, annyira megható volt. Egyszerűen az egész szituáció teljesen meglepett. És bár bántania kéne valaminek vele kapcsolatban, nem tud bántani a dolog, mert láttam rajta, hogy tényleg, teljesen másmilyen. Hamar túlléptünk a komoly beszélgetésen, ez kb. 20-25 perc volt, de addig tényleg úgy éreztem, hogy kicsit megnyílt előttem, és ez nagyon jól esett. Nem is vártam el tőle többen, hiszen szinte idegenek vagyunk. Ő sem ismer engem. Szerintem senki sem. Teljesen, legalább is. És az igazat megvallva, még én sem.